Jó reggelt NAPFELKELTE!

2018.11.16

Már nagyon régen írtam új bejegyzést erre a blogfelületre, de most a legutóbbi napfelkelte kihívás után úgy gondoltam, hogy ezt most rendszeresen meg fogom tenni. Hiszen napfelkelte követés nélkül is rendszeresen meditálok, immáron 30 éve, tehát talán a saját tapasztalataim közzététele motiváló lehet sokak számára.

Ezután a 21 napos rendszeres napfelkelte fürdő után, amiben néhányan társultak is hozzám, engem is meglepett, hogy mennyivel mélyebb hatások tudnak kibontakozni a tudatos, szervezett, és másokkal együtt végzett meditálás hatására. Hiszen az, hogy egy tengerparti városban minden reggel lesétálok a 15 percnyire fekvő partra, és meditálok, nem annyira rendkívüli, már hetek óta ezt űzöm. Szeretek korán kelni, sétálni, napfelkeltét nézni, és meditálni. Mind szerves része az életemnek időtlen idők óta. Azonban az a tény, hogy ezt most kihívásként hirdettem meg, és többen is csatlakoztak, jelentősen megnövelte az én figyelmemet, tudatosságomat is, és ezzel párhuzamosan a folyamat hatását is. 

Azt éreztem, egészen határozottan, hogy teljesen mindegy hogy milyen élethelyzetben vagyunk az önmagunkkal való törődésnek, és a magunknak szentelt figyelemnek elképesztő hatása van a környezetünkre is. Ahogy mondani szokták "bepörgeti az energiákat". Az, hogy pontosan arra fókuszálunk amire adott esetben kell, és hogy az esetlegesen megbúvó félelmeink ellenére megpróbálunk a feladatainkba pozitív energiát pumpálni, és hogy a konfliktusainkat szeretettel szemlélni....az bizony meghozza gyümölcsét. Régóta tudom, de mindig lenyűgöz annak a felismerése, hogy milyen nagy százalékban mi vagyunk a külső történések irányítói is, azzal hogy magunkat emeljük, formáljuk, hatással vagyunk arra, hogy mi fog történni a következő lépésben. Azzal, hogy teljesen tisztán látjuk céljainkat , megtisztítjuk szorongásainktól, milyen nagymértékben határozzuk meg azt, hogy ezek a célok be is következzenek.

És hogy ugyanakkor mennyire fontos a célok megtartása közben a folyamatos biztonsággal való elengedés is. Az elengedés mindig bölcs, stabil szeretetteli, míg a ragaszkodás tele van félelemmel, szorongással, kétségekkel,ami lehetetlenné teszi bárminek a megvalósulását. Minden csak a gondolatainkban zajlik, amíg nem adjuk át az irányítást a "lehet"-nek, és nem engedjük szabadon a róla alkotott gondolatot. Általában azt szoktam mondani, hogy elengedni csak úgy lehet ha nem "akarod" elengedni, mert a két energia, az akarás és engedés, egymással ellentétes irányú. Tehát elengedni leginkább úgy lehet, hogy beleengeded magad abba ami van, együtt lélegzel vele, és hagyod hogy az legyen ami van. Nem akarva, nem kontrollálva, nem abúzálva rettegő gondolatokkal. Csak legyen. És ha itt tudsz lenni, rögtön észre fogod venni, hogy mi is az a jelen, amibe beleengedted magad, mi is az ami éppen akkor körülvesz, és azt is érezheted hogy miért is jó neked éppen az amiben vagy. Majd szépen lassan, teljesen észrevétlenül átsiklasz valami egészen más valóságba, mint ami akkor volt, amikor célod tárgyához ragaszkodtál, féltetted, és aggódtál miatta. Már nem is igazán emlékszel célod tárgyára, amikor egyszercsak elkezd a valóság jeleket árasztani a célod közeledéséről, és akkor eszedbe jut: "Óóóó, ja tényleg.....pont ezt akartam!:)"