MEDITÁCIÓS AKNAMEZŐ

2017.06.26

MEDITÁCIÓS AKNAMEZŐ

Azt hiszem, jelenleg a boldogság-fétis korát éljük. Millió ajánlatot találhatsz arra, hogy hogyan legyél még pozitívabb, sikeresebb, boldogabb, hogyan légy önbeteljesítő  két hét alatt, és hogyan válj rögtön boldogság-terapeutává te magad is. A baj nem a boldogság keresésével van, hanem azzal az illúziókeltéssel, ami elhiteti veled, hogy ha sok pénzért megveszel egy praktikát, egy könyvet, egy tanfolyamot, rögtön boldog leszel. Később persze lehet, hogy kiderül, hogy a boldogság ígérete illékony, és máris újabb megoldást kell keresned, mígnem előbb-utóbb talán rájössz, hogy saját magadat nem hagyhatod ki a változtató erőkből. És ekkor lehet, hogy épp meditálni kezdesz, ami természetéből fakadón nem fogja azonnal rád önteni becses nektárját, ami lehet, hogy csalódást okoz és eltántorít. A meditálás lényegét adó önmagunkkal való bensőséges együttlét elsőre sokkoló lehet, főleg ha sosem gyakoroltuk. Ezért van az, hogy a meditáció gyakorlását elkezdők közül csak nagyon kevesen vannak, akik rendszeres szokást alakítanak ki belőle, és egy-két napos szünet után ismét visszatérnek. A többség az első nehézségek hatására szívesebben adja fel, és keres valami más, könnyebbnek tűnő megoldást szenvedése enyhítésére.

Ha valaki felnőttként kezd új dologba, szokásba, hobbiba az többnyire azért van, mert változni, változtatni szeretne. Talán úgy érzi, nem jó irányba halad, vagy nem is halad egyáltalán, esetleg épp egy krízist él át, valamilyen veszteség miatt, de az is lehet, hogy a megoldatlanságok szintje elérte a testét, azaz valamilyen krónikus fizikai betegségtől szenved. Egyszóval "szenved", és ez itt most nagyon fontos szó. Mert minden változni akarásunk alapja az indító motiváció, ami az esetek többségében a "szenvedés", illetve az annak elkerülésére tett számtalan kísérlet. A szenvedés (dukkha) a buddhizmus alapjának, a négy nemes igazságnak központi fogalma, melyet Sziddharta királyfi (Buddha) a megvilágosodás felé vezető útján ismert fel. Tehát egy több mint 4 ezer éves, közel 500 millió követőt számláló, egyre jobban terjedő világnézeti forma az emberi létezés alapvető mozgató-rugójaként ismeri el a szenvedést. A cél talán nem az, hogy megszabaduljunk tőle, hanem az, hogy megtanuljunk vele együtt lenni, elfogadni és hatóerőként felhasználni.

És el is érkeztünk az első taposóaknához a meditációs gyakorlás felé vezető úton. Talán ez a legfontosabb. Azaz annak felismerése és elfogadása, hogy a szenvedés az élet velejárója, a fejlődés katalizátora, így a meditációs haladás része is. Ha azért kezdesz el gyakorolni, mert gyors enyhülésre vágysz, és azonnali boldogságot remélsz, nagyon gyorsan fel fogod adni. Ha már felismerted, hogy változásért kiáltó állapotod csak a te kitartó, cselekvő hozzájárulásoddal tehető jobbá, akkor már megtetted az első lépést az elköteleződés irányába. A cselekvő hozzájárulásod ebben az esetben azt jelenti, hogy leülsz, befelé figyelsz, és vagy instrukciókat követsz, vagy a kitűzött idő letelte előtt nem hagyod abba, akkor sem ha "szenvedsz". A kitartás pedig azt jelenti, hogy ezt minden nap megteszed, szokást formálsz belőle.

A második taposóaknára akkor léphetünk rá, ha már egy ideje gyakorlunk, és kezdjük egyre tisztábban látni magunkat az összes konfliktusunkkal, ellentmondásunkkal együtt. Ez sokszor annyira feszítő lehet, hogy vagy egy pillanat alatt eldöntjük, hogy "most már elértünk valamit, igazán abba hagyhatjuk a gyakorlást", vagy egy másik típusú ego-játékkal fölhördülünk, és azt mondjuk: "ez hülyeség, semmi értelme, nem csinálom..." Ezekben az esetekben csak arra kell emlékeztetni magunkat, hogy minden, mondom MINDEN gyakorlás alatt feljövő érzés része a változásnak. Ha kikerülöd, feladod, csupán késlelteted a folyamatot, és újabb ellentmondásokat generálsz saját magadban. Itt vissza kell kapcsolnod a kezdeti lépésekhez, amikor eldöntötted, hogy ezt fogod gyakorolni egy hétig, egy hónapig, napi tíz percig, rendszeresen. Lehet, hogy fel kell eleveníteni magadban a kezdeti motivációt, a "szenvedést", ami erre az útra terelt, és felidézni azokat a pozitív változásokat, amiket már eddig elértél gyakorlásoddal. Ezen a ponton viszonyulásod picit hasonlítani fog az olimpiára készülő élsportolóéhoz, csak a célod jó esetben magában a folyamatban rejlik, nem a dobogóban.

A harmadik taposóakna a környezeted visszajelzéseiből származhat. Tegyük fel, hogy már jó ideje gyakorolsz, és talán annyira változol is, hogy társaid szóvá teszik, az is lehet, hogy nem tetszik nekik, vagy őket is eléri a változás szele, csak épp a másik irányba. Ha kapcsolatban élsz, ez lehet a legveszélyesebb akna számodra. Szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy felgyorsul valódi személyiségetek előtérbe kerülése, és ezzel együtt össze nem illése. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy pont ebben a változásban ismeritek fel összetartozásotokat, még erősebben. Egyszóval ebből a szempontból kifejezetten áldásos gyorsító hatással bír kitartó gyakorlásod, mert az igazságok nyílt felszínre kerülésével kiderül, hogy valóban összeilletek-e, vagy sem. Ez ellen nem lehet védekezni, ha egyszer eldöntötted, hogy változni akarsz, akkor tudnod kell, hogy siker esetén más leszel, és ez a "másmilyen" te, másmilyen hatással van környezetére. Ha te egyre jobban érzed magad, és ennek az az eredménye, hogy bizonyos emberek eltávolodnak tőled, akkor talán nem baj, ha elmennek. Ha nem érzed jobban magad, mert épp szenvedési ciklusban vagy gyakorlásod során, és így fordulnának el tőled, akkor valószínűleg ezekre az emberekre más esetben sem számíthatsz. Ha mindez a párkapcsolatodon belül is megtörténik, akkor reagálhatsz úgy, hogy lemondasz a saját fejlődésedről a kapcsolat fenntartása érdekében, de lehet, hogy ezzel csak elodázod a szükséges változtatásokat, és előbb-utóbb valami más ismét eléd hozza a tényeket.

A tapasztalat az, hogy minél inkább önmagad vagy, annál valószínűbb, hogy kapcsolati meződ olyanná alakul, ami számodra kellemes, építő, támogató. Minél stabilabban vagy önmagad, annál kevésbé vagy kizökkenthető mások véleménye vagy viszonyulása által.

Tehát kitartás! Természetesen létezik még néhány akna, melyek a semmiből egyszer csak ott teremnek. A fent említett három a legalapvetőbbek közé tartozik, melyeken, ha már sikeresen túljutottál, megvan a képességed arra, hogy gond nélkül végighaladj egy vég-nélküli meditációs aknamezőn.  

Címfotó: Gallé Beáta fotográfus