Rogers mint alapvetés

Carl Rogers és a személyközpontú megközelítés gyakorlatilag forradalmasította a modern pszichológiát és a pszichoterápia szemléletét. A klienssel való partnerséget, az együtt-haladást és az egyenrangú, bizalmi kapcsolatot helyezte a középpontba, így markáns ellenpontként jelent meg a hagyományos, hierarchikusabb pszichoanalízissel szemben. Társadalmi szinten valószínűleg óriási igény volt erre a fókuszváltásra, amit az is jelez, hogy mind a mai napig ez az alapvető terápiás hozzáállás a legtöbb módszerben – mert valóban „emberközpontú”, a kliens szükségleteire és belső világára épít.

Rogers amerikai pszichológus, a humanisztikus pszichológia egyik legmeghatározóbb alakja, aki a személyközpontú terápiás irányzat megalkotójaként vált ismertté a pszichoterápia történetében. Módszerének középpontjában az ember veleszületett fejlődési potenciálja, önmegvalósítási törekvése és az a meggyőződés áll, hogy mindenki képes a növekedésre és változásra, ha megfelelő, elfogadó, ítélkezésmentes légkört kap a terápiás kapcsolatban.

Rogers az 1940-es évektől kezdve szakított a direktív, szakértőközpontú megközelítésekkel (pl. pszichoanalízis) és a kliens belső világát, szubjektív élményeit helyezte a középpontba.Az 1950–60-as években a személyközpontú szemlélet a humanisztikus pszichológia egyik alapirányzatává vált, és túllépett a terápiás szobán, és megjelent az oktatásban, a szervezetfejlesztésben és a tanácsadás különböző formáiban is.

A rogersi személyközpontú megközelítés három alapelve a feltétel nélküli elfogadás, az empatikus megértés és a hiteles, kongruens jelenlét, amelyek ma is számos pszichoterápiás irányzat alapját adják. A terapeuta nem irányít, nem ad kész tanácsokat, hanem biztonságos, támogató teret teremt, ahol a kliens szabadon felfedezheti érzéseit, belső élményeit, és a saját tempójában találhat rá a számára leginkább megfelelő megoldásokra, erőforrásokra és új nézőpontokra.

Napjainkban a személyközpontú terápia világszerte elismert, kutatásokkal alátámasztott irányzat, amely rugalmasan illeszkedik a modern, integratív pszichoterápiás gyakorlatokhoz, miközben megőrzi alapelvét: a személy belső növekedési potenciáljába vetett bizalmat.

Személyközpontúság hatása és megjelenése más terápiás irányzatokban

A feltétel nélküli elfogadás, az empatikus megértés és a kongruencia olyan alapattitűdök, amelyek a legtöbb modern segítő szakmában – tanácsadásban, coachingban, szociális munkában – is megjelennek.

Integráció kognitív-viselkedésterápiában és integratív irányzatokban

A kognitív-viselkedésterápia eredetileg strukturáltabb és direktívebb volt, de az évek során átvette a személyközpontú terápia kapcsolatfókuszú elemeit. A terápiás szövetség minősége, az empátia és az elfogadó légkör ma már a CBT hatékonyságának is kulcstényezői.

Integratív és eklektikus terápiákban gyakori, hogy a technikák más irányzatokból származnak, de a személyközpontú attitűd adja a keretet. A terapeuta nem pusztán technikákat alkalmaz, hanem hiteles, partneri kapcsolatot épít, amelyben a kliens aktív résztvevő.

Személyközpontú elemek a pszichodinamikus és rendszerszemléletű terápiákban

A modern pszichodinamikus irányzatokban a hangsúly egyre inkább a terápiás kapcsolaton, a mentalizáción és a biztonságos kötődésen van. Ezek a szempontok jól illeszkednek a személyközpontú megközelítés alapelveihez, különösen az empatikus jelenlét és a hiteles, nem ítélkező attitűd tekintetében.

A család- és rendszerszemléletű terápiákban a személyközpontú szemlélet abban jelenik meg, hogy a terapeuta minden családtag szubjektív élményét komolyan veszi, és olyan teret teremt, ahol mindenki biztonságban fejezheti ki érzéseit és szükségleteit.

Hogyan használjuk ma a személyközpontú szemléletet?

A személyközpontú terápia ma gyakran nem „tisztán” jelenik meg, hanem alap-hozzáállásként más módszerek mellett. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a terapeuta:

• feltétel nélküli pozitív elfogadással fordul a kliens felé,
• empatikusan igyekszik megérteni a kliens belső világát,
• kongruens, azaz hitelesen, átláthatóan van jelen a kapcsolatban,
• nem irányítja túlzottan a folyamatot, hanem támogatja az önfeltárást és az önirányítást.

A személyközpontú alapelvek a tanácsadás, a coaching, az oktatás és az egészségügyi ellátás számos területén is megjelennek, ahol az emberi méltóság, az autonómia és a biztonságos, támogató kapcsolat kiemelt érték.